Kína
Galéria: Kína
Általános információk
Kína számokban:

-Területe: 9,59 millió négyzetkilométer
-Államformája: népköztársaság
-Lakóinak száma : 1,3 milliárd
-Fõvárosa: Peking
-Nagyobb városok : Peking, Sanghai, Nanjing, Hong Kong
-Nyelv : mandarin kínai, illetve ennek különbözõ nyelvjárásai, mongol, tibeti, ujgur, koreai

Vízum:

Irodánk természetesen vállalja a vízumok beszerzését, amennyiben azonban Önök egyénileg szeretnék beszerezni, kérjük vegyék figyelembe az alábbiakat.

A beutazáshoz szükséges vízum beszerezhetõ a budapesti kínai nagykövetségen, vagy a Kínai Népköztársaság bármelyik diplomáciai vagy konzuli képviseleténél. Repülõtéri, vagy határon történõ vízumfelvétel nem lehetséges.

Magánútlevéllel rendelkezõ magyar állampolgár vízummal, megfelelõ anyagi fedezet, érvényes visszautazásra is szóló repülõjegy felmutatásával utazhat be a Kínai Népköztársaságba. Vízumra van szüksége annak az utasnak is, aki csak tranzitál valamely kínai repülõtéren. Az útlevélnek mind a beutazás, mind a kiutazás alkalmával érvényesnek kell lennie, és tartalmaznia kell legalább kettõ üres oldalt.

A repülõjegy helyfoglalásáról adott visszaigazolást a Kínai Népköztársaság Nagykövetsége Konzuli Osztálya kéri bemutatni.

A vízumkérõ lap ingyenesen beszerezhetõ a Kínai Népköztársaság Nagykövetsége fõportáján (1068 Budapest, Benczúr u. 17.; hétfõtõl csütörtökig: de. 08:30 órától 11:45 óráig, du. 13:30 órától 16:30 óráig, pénteken csak a délelõtti órákban), valamint félfogadási idõben a nagykövetség Konzuli Osztályán (bejárat az épület Bajza utcai oldalán).

Kína szárazföldi területeire utazóknak a vízumkérõ laphoz 1 db fényképet kell csatolni. A vízumkérõ lapokat magyarul, angolul és kínai nyelven is ki lehet tölteni.

A vízum elkészítése egy hetet vesz igénybe. Ha aznapi elkészítésre kérik a vízumot, úgy 8000 Ft/fõ sürgõsségi felárat kell fizetni. Ha egy héten belül egyéb munkanapon kérik a vízumot, akkor 5000 Ft/fõ sürgõsségi felárat kell fizetni.

A Hongkong Különleges Adminisztratív Kerületbe, valamint a Makaó Különleges Adminisztratív Kerületbe a magyar állampolgárok turistacélból legfeljebb 90 napra vízummentesen utazhatnak be. Amennyiben az utazó több mint 90 napot kíván eltölteni, valamint ha tanulás, továbbképzés, munkavállalás céljából utazik Hongkongba, vagy Makaóba, úgy a vízum felvétele minden esetben szükséges. A vízum díja 8500 Ft/fõ, a vízumkiadási engedély kiadásához egy hétnél hosszabb idõ szükségeltetik.

Vízumdíjak egyéni utasok számára:

Egyszeri belépés: 9.000,- Ft
Kétszeri belépés: 13.500,- Ft
Többszöri belépés (fél évig érvényes): 18.000,- Ft
Többszöri belépés (egy évig érvényes): 27.000.- Ft

Ötnél több tagú utazó csoport számára csoportos vízum igényelhetõ, amelyhez egy darab csoport-vízumkérõ lapot kell kitölteni és az utazó csoport tagjainak névlistáját három példányban mellékelni kell.

Vízum díjak csoportos utasok számára:
Egyszeri belépés: 7.200,- Ft/fõ
kétszeri belépés: 10.800,- Ft/fõ

A Kínai Népköztársaságba turista célú beutazás elsõsorban utazási irodák szervezésében, csoportosan ajánlott. Turistacsoport tagjainak együtt kell az országba belépniük és kilépniük. Ha valaki túllépi a vízumban elõírt tartózkodási idõt pénzbírsággal sújtható (kb. 60,- USD), ezért javasolt idõben meghosszabbítani a tartózkodási idõt a rendõrségen. (A tartózkodási idõ meghosszabbítására hivatalosan 1 hetet kell várni.)

Egészség:
A külföldiek számára biztosított orvosi ellátás színvonala megfelelõ, de drága, ezért még elutazás elõtt érdemes biztosítást kötni. Idegennyelv-tudás az egészségügyben is rendkívül ritka. A Kínába utazóknak hepatitisz A és B, valamint tífusz és tetanusz elleni védõoltás ajánlott. Dél-Kínában (a Jangce folyótól délre esõ terület) malária elleni gyógyszeres megelõzés is tanácsos.

Ivóvíz, ételek:
A csapvíz a kínai egészségügyi hatóságok szerint iható, fogyasztása azonban nem ajánlatos. Palackozott ásványvíz minden élelmiszerüzletben kapható. A vendéglõkben felszolgált ételek minõsége általában megfelelõ. Angol nyelvû étlap ritkaságnak számít. Borravalót étteremben, taxiban nem szokás adni, egyes szállodákban 15 százalék szolgáltatási díjat számolnak fel, amit feltûntetnek a számlán.

Biztonság:
A közbiztonság az ország nagyvárosi körzeteiben (Peking, Sanghaj) megfelelõnek tekinthetõ, bár zsebtolvajlás itt is gyakorta elõfordul. Az ország más részeire kizárólag csoportos utazások javasoltak. A Kínai Népköztársaság területének egyes részeire külföldiek számára tilos beutazni. Különösen vonatkozik ez az ország nyugati felére (Tibet és Hszincsiangi Ujgur Autonóm Terület), de más vidékeken is találhatóak ilyen körzetek. E területekre legfeljebb elõzetesen beszerzett hatósági engedély, illetve fényképes igazolvány birtokában léphetnek be külföldiek. Az országon belüli utazás szabályait megszegõ külföldiek ellen a kínai hatóságok eljárást indítanak, amelynek során letöltendõ szabadságvesztés is kiszabható büntetésként.

Helyi idõ:
A budapesti idõszámításhoz képest + 7 óra az idõeltolódás (pekingi idõ).

Helyi valuta:
Kínában az általánosan elfogadott fizetõeszköz a jüan. 1 jüan = 22,5 Forint. Dollárral csak egyes luxusszállodákban, kedvezõtlen árfolyamon lehet fizetni. A jüan ugyan nem konvertibilis, de évek óta a világ egyik legstabilabb pénzneme, inflációs ráta alig mutatható ki. Készpénzt megérkezéskor a repülõtéren, vagy bankfiókokban válthatunk. A Magyarországon használatos nemzetközi hitelkártyák Kínában is elterjedtek, különösen az idegenforgalmi szektorban. A bankautomaták is széles körben használtak. Készpénzt azonban (dollárt) mindenképpen szükséges magunkkal hozni, mivel elõfordul, hogy a bankokban elhelyezett automaták meghibásodnak, illetve elnyelik a behelyezett hitelkártyát.

Telefon:
Kínából külföldre telefonálni újságárusoknál vagy vegyesboltokban könnyen beszerezhetõ 50-, 100- vagy 200 jüanos telefonkártyával ajánlatos, egyébként - közvetlen hívással - igen drága. Egy 50 jüanos (6 USD) kártyával kb. 10 percig lehet Magyarországra telefonálni. A telefonvonalak minõsége jó, az összeköttetés könnyen megteremthetõ. Ha Kínából Magyarországra akarunk telefonálni, elõbb 00-t, majd utána a körzetszámot kell tárcsázni, 06 hívása nem szükséges. Az országban a magyar mobiltelefonokat is lehet használni.

Elektromos áram:
Kínában a hálózati feszültség 220, illetve 30 V, gyakoriak az áramingadozások. A kínai szabvány szerint készült dugóaljnak 3 nyílása van, európai szabvány szerint készült elektromos készüléket ezért csak különleges adapterrel lehet csatlakoztatni hozzá.

Egyéb információ:
A Kínából történõ elutazás elõtt a repülõtéren személyenként 90 jüan repülõtéri illetéket kell fizetni készpénzben.

Kínai magyar nagykövetség Peking:
No.10 Dong Zhi Men Wai street, San Li Tun,
Beijing, 100600, PRC
Telefon: (86)(10) 6532-1431, 6532-1432, 6532-1433
Ügyelet: 6532-1273
E-mail: huembpek@netchina.com.cn
Éghajlat
Idõjárás:

Kínát tavasszal (márciusban és áprilisban), illetve õsszel (szeptemberben és októberben) a legérdemesebb felkeresni. Ezekben az idõszakokban napközben 20 és 30 Celsius fok közötti a hõmérséklet, az éjszakák ugyanakkor meglehetõsen hûvösek is lehetnek és ekkor csapadék is elõfordul. Az országban az összes éghajlati öv megtalálható a magashegyitõl a trópusi éghajlatig. Kína déli részén gyakorlatilag ismeretlen a tél, a partvidéken és a környezõ szigeteken ? így Hainanon például ? egész évben a napsütés az úr, északon ugyanakkor az igazi nyár hiányzik. Az ország területének nagy része a mérsékelt éghajlat övezetéhez tartozik, ahol mind a négy évszak megtalálható. Az évi középhõmérséklet északról dél felé haladva fokozatosan nõ, a csapadék mennyisége pedig nyugatról kelet felé emelkedik. Az ország nyugati részének éghajlata száraz, kontinentális, a tenger felé haladva viszont egyre erõsödik a monszun-hatás és nõ a csapadék mennyisége. Itt a csapadék mintegy fele a nyári monszun idõszakára esik. Kína legmelegebb vidékei a Jangce középsõ folyásánál, illetve a Szecsuáni-medencében található, amelyek távolabb helyezkednek el az enyhítõ hatású tengerparttól. Ezeken a területeken a koradélutáni órákban akár 35-40 Celsius fokra is emelkedhet a hõmérséklet, és éjszakára is csak alig hûl le a levegõ.

Földrajz:

Kína a világ harmadik legnagyobb országa, északról a mongol sivatagok, nyugatról a zord tibeti fennsík és a Himalája határolja, keleti és déli partjainál pedig a Keleti- Dél-Kínai tenger. Az országnak 22 tartománya és 5 autonóm régiója van, valamint mintegy 5 ezer kisebb nagyobb sziget is tartozik Kínához. A közelmúltban Hongkong és Makaó is visszatért az anyaországhoz, Különleges Adminisztratív Kerületekként. Kína dél-keleti partjainál több olyan szigetet is találunk, amelynek vitatott a hovatartozása, illetve függetlensége. Legismertebb közülük Taiwan szigete, amely körül rendszeresen visszatérõek a diplomáciai bonyodalmak, az olajban gazdag Spratly szigetcsoport, a Diaoyutai szigetek, a Paracel, vagy Xisha szigetek, illetve a Pescadore, vagy Penghu szigetek.
Kína topográfiájában a magas hegyektõl a jellegtelen síkságokig szinte minden megtalálható. A táj fokozatosan süllyed a tibeti fennsíktól, a világ tetejétõl nyugatra a Belsõ Mongol Fennsíkig, keletre pedig a Jangce völgybeli alföldekig. Az ország dél-nyugati részén a Junnan-Guizhbou fennsík vidéke szurdokokkal, vízeséssekkel, barlangokkal és kúp alakú mészkõhegyekkel tarkított táj, Kína egyik legcsodálatosabb vidéke. Az ország belsejében kopárabb vidékeket találhatunk, a sós tavakkal tûzdelt Taklamakán sivatagot, vagy Tûz Oázisának is nevezett Turpan mélyföldet, Kína legforróbb vidékét. A nyugat-kínai hegyek és a tibeti fennsík olvadó hórétege táplálja az ország legnagyobb folyóit, a Jangcét, a Hoangho-t, vagy a Mekongot.
Az ország méretébõl arra következtetnénk, hogy Kína állatvilága igen változatos. Az igazság ugyanakkor az, hogy az ország egykor gazdag természeti öröksége apadóban van, és erõsen veszélyeztetett. Ennek oka elsõsorban a természetes élõhelyeket tönkretevõ mezõgazdaság, a városiasodás, illetve az ipari szennyezés. Ennek ellenére az országban él ? bár sajnos egyre csökkenõ számban - jó néhány különleges állatfajta, például pandamedve, hó leopárd, különbözõ vad jak fajták, pézsmaszarvas, különbözõ medvék és tigris fajták.
Kína növényvilága némileg kedvezõbb helyzetben van az állatvilágnál, de az erdõirtás és fakitermelés, a legeltetés és az intenzív földmûvelés hatalmas károkat tesz. Az utolsó nagy erdõs területek a szubarktikus észak-keleti régióban vannak, közel az orosz határhoz. A déli trópusi területeken ugyanakkor igen változatos a növényzet, ezen a vidéken még esõerdõket is találhatunk.
Kultúra
Népesség, vallás:

Kína lakosságának döntõ része, mintegy 93 százaléka Han nemzetiségû. Ezen kívül az ország területén mintegy 55 kisebb nagyobb etnikai kisebbség él, ezek közül a legnagyobbak a csuang, a mandzsu, az ujgur, a mongol, a tibeti és a koreai. A lakosság legnagyobb része a konfuciánus, a buddhista és a taoista vallást követi, bár ez utóbbiról nincsenek pontos adatok. Kínában mintegy 14 millió muzulmán és 7 millió keresztény él.

Történelem:

A kínai történelem mintegy 5 ezer évre tekint vissza. Az elsõ dinasztia, a Xia uralkodásának ideje régészetileg még nem bizonyított, így vita tárgyát képezi, de általános vélemény szerint i.e. 2200-tól 1700-ig tartott. Ebbõl a korból jobbára különbözõ legendák maradtak fenn, amelyek szerint a dinasztia királyait isteni eredetû uralkodók elõzték meg, akik az élet ajándékait, a vadászati és földmûvelési ismereteket ajándékozták nekik. A következõ dinasztiák története hasonlóan bizonytalan, de a korábbinál jóval több információ áll rendelkezésre ezekrõl az idõkrõl, fõleg az agráréletmódot folytató, istenhívõ társadalmak tárgyi emlékei alapján

Az i.e. 1100-221 közötti idõszakban, a Zhou periódusban bukkant fel a konfucionizmus és ekkortól él a ?mennyei rendelkezés? is, amely szerint az uralkodói jog csak a becsületesnek adatik meg és meg kell tagadni azt a gonosztól és a romlottól. Ez vezetett késõbb ahhoz a taoista nézethez, amely szerint a mennyek rosszallása természeti katasztrófák képében jelenik meg a földön.

A kínai nép elõször a Qin dinasztia idején, az i.e. 221-217-ig tartó idõszakban egyesült. A dinasztia egységesítette az írásrendszert és ekkor fejezõdött be a Nagy Fal építése is, bár kisebb-nagyobb építkezési munkálatokat még a középkorban is végeztek rajta. Az ezután következõ Han dinasztia idején, az i.e. 206- i.sz. 220-ig tartó idõszak a katonai konfliktusok idõszaka, de érdekes módon a buddhizmus és a mûvészetek virágzása is erre a korra esik.

A zavaros idõszak után a Sui dinasztia idején, 581-618 között állt helyre a rend és a rákövetkezõ három évszázados idõszakban, a Tang dinasztia uralkodása idején megszilárdult. Általában ezt az idõszakot tartják a kínai történelem legdicsõségesebb korának. Katonai segítséggel ismét kínai kézre kerültek a selyem utak, a társadalomban pedig korábban elképzelhetetlen mértékben jelentek meg a külföldi behatások. A Tang dinasztia idején tovább virágzott a buddhizmus, amely két külön ágra, a Zen buddhizmusra és a (Tiszta Föld) kínai buddhizmusra bomlott.

A 960-1279-ig tartó években a Song dinasztia idején újjáéledt a korábban népszerû konfuciánus vallás, és ez az idõszak a nagy városépítkezések és a kereskedelmi kapcsolatok széleskörû kiépítésének kora. A híres európai utazó, Marco Polo is a 13. században számolt be a hatalmas, virágzó kínai kereskedõvárosokról. A Dzsingisz kán unokája, Kublai kán által alapított Juan dinasztia (1271-1368) új fõvárost alapított, a mai Peking helyén és katonai közigazgatást vezetett be. A dinasztia kihalása után a kezdõ buddhista Hongwu által alapított Ming dinasztia közel három évszázada következett 1368-1644-ig. Ebben az idõben Peking és Nanjing felváltva volt a birodalom fõvárosa.

Az európai hatalmak közül a portugálok jelentek meg elõször Kína partjainál 1516-ban, majd 1557-ben kereskedelmi missziót létesítettek Makaó területén, amely 1760-ig maradt életképes, amikor a britek szerezték meg a kínai kereskedelmi jogokat egy Guangzhou-ban létesített központon keresztül. Virágzott a kereskedelem, de jobbára Kína javára, a britek ugyanis sokkal kisebb haszonra tettek szert a selyem és a tea kereskedelmébõl, mint a kínaiak a gyapjúból és a fûszerekbõl. A britek aztán 1773-ban úgy döntöttek, hogy kiegyenlítik a számlát és támogatják az ópium-kereskedelmet. Az ópium-kereskedelem felszabadítása 1840-re az ópiumháborúk kitöréséhez vezetett. A háborúkat lezáró szerzõdések már brit érdekeket szolgáltak, a kínaiak ugyanis lemondtak Hongkong kikötõvárosáról és aláírták a számukra megalázó Nankingi szerzõdést. A nyugati hatalmak ezután következõ földszerzõ akciói Kínát befolyási övezetekre osztották fel. Az ország csatlakozott az amerikaiak által javasolt Nyitott Kapuk Politikájához, amely a szabad kereskedelem átvételét jelentette. Ennek eredményeként Kína összes gyarmati birtoka más államok kezére jutott. Vietnám, Laosz, és Kambodzsa a franciákhoz, Burma a britekhez, Korea és Taiwan pedig Japánhoz került.

A 20. század elsõ fele teljes káoszban telt Kína számára. Az értelmiségiek a konfucionizmust felváltó új filozófiát keresték, a hadurak pedig császári hatalmat próbáltak szerezni maguknak. A Szun Jat Szen által vezetett nacionalista párt, a Kuomintang egy új bázist hozott létre az ország északi részében és megkezdte a Nemzeti Forradalmi Hadsereg kiképzését. Közben a Szovjet Komintern és a vezetõ kínai marxisták tárgyalásainak eredményeként 1921-ben megalakult a Kínai Kommunista Párt is. A kommunisták és a Kuomintang közös reményei Szun Jat Szen halálával és a Kuomintang új vezéralakja, Chiang Kai Sek megerõsödésével szertefoszlottak. Utóbbi egy kapitalista államot képzelt el, amelyet katonai diktatúra irányít.

A kommunisták is kettéváltak, urbánus irányzatra, illetve azokra, akik a gyõzelmet a vidéki Kína egyesítésével képzelték el. Mao Ce-tung ebben az idõben kezdte meg szervezni csapatait a Jinggang Shan hegységben és 1930-ra már egy 40 ezres hadsereget irányított. Chiang Kai Shek négy hadjáratot vezetett a kommunisták megsemmisítésére, de mind a négy alkalommal vereséget szenvedett. Az ötödik hadjárat majdnem sikerrel járt, mert a kommunisták a Kuomintang arcvonalával csaptak össze. A teljes vereség elõl Mao seregei Jiangxiból Shaanxiba vonultak, ez volt a Nagy Menetelés 1934-ben. Útközben felfegyverezték a parasztokat, újraosztották a földeket, Maót pedig ettõl kezdve a kommunista párt legfõbb vezetõjének tekintették.

Még 1931-ben a japánok - kihasználva a Kínában uralkodó káoszt - megtámadták Mandzsúriát. Chiang Kai Shek meg sem próbálta megállítani a japán seregeket, akik 1939-re Kelet- Kína legnagyobb részét ellenõrzésük alatt tartották. A Második Világháborút követõen Kína a polgárháború szélére sodródott. 1949. október 1-jén Mao Cetung bejelentette a Kínai Népi Demokratikus Köztársaság megalakulását, Chiang Kai Sek pedig Taiwanra menekült. Az Egyesült Államok úgy tekintett rá, mint Kína legitim vezetõjére.

A népköztársaság megalakulásakor az ország a csõd szélén állt, de az 50-es években kísérletet tettek a gazdaság talpra állítására. 1953-ra az inflációt megállították, az ipar termelése a háború elõtti szintre állt vissza, a földek újrafelosztását befejezték és meghirdették az elsõ ötéves tervet. A kommunista párt egyeduralmának egyik legtragikusabb következménye Tibet lerohanása volt 1950-ben. A pekingi vezetés megkezdte a tibeti kultúra módszeres kiirtását, az ország szellemi vezetõjét, a Dalai Lámát pedig számûzetésbe kényszerítette.

A következõ lépés a Nagy Ugrás Elõre nevû terv volt, amellyel a kínai gazdaságot a legfejlettebb nyugati gazdaságok szintjére akarták hozni. A forradalmi lelkesedés ellenére a terv elakadt elsõsorban a szakszerûtlen vezetés, másodsorban az aszályok, árvizek és a szovjet segélyek 1960-as megszûntetése miatt. Az 1966 és 1970 között lezajlott Kulturális Forradalom megkísérelte elterelni a figyelmet ezekrõl a katasztrófákról, mégpedig úgy, hogy a pekingi vezetés növelte Mao személyes jelenlétét a mindennapi életben. A még renitens ellenzék aktivistáit kiirtották és felállították a vörös õrséget, amely államrendõrségként funkcionált. Az egyetemeket bezárták, az értelmiségieket kivégezték, a templomokat kifosztották és a Kína kapitalista múltjára emlékeztetõ épületeket, intézményeket elpusztították.

A pekingi politikai élet ezután két részre oszlott, a Teng Sziao Ping és Zhou Enlai által vezetett mérsékeltekre és a radikális maoistákra, akiket Mao özvegye, Jiang Qing vezetett. 1976-ban Zhou halálával a radikálisok kerekedtek felül. A Mao özvegye és klikkje elleni ellenszenv fokozatosan erõsödött és egy Tienanmen téri tüntetésben csúcsosodott ki, amelyet a katonák brutálisan letörtek, utána pedig a tüntetés és ellenállás szervezésével vádolt Teng nyomtalanul eltûnt. A politika színterére egy évvel késõbb tért vissza és a kommunista párt hattagú állandó bizottságának lett a tagja.

Teng vezetése alatt, az 1984-es Kínai-Brit Közös Nyilatkozat aláírása után Kína lépéseket tett a gazdaság korszerûsítése érdekében, a politikai reformok azonban még távoliak voltak. A párttal szembeni általános elégedetlenség, a növekvõ infláció és a demokrácia iránti igény széleskörû szociális elégedetlenséghez vezettek, amelyek 1989-ben tüntetésekhez, majd a Tienanmen téri véres mészárláshoz vezettek.

A 90-es években Hong Kong és Makaó visszavételével a kínai Egy ország, két rendszer modell magasabb sebességi fokozatba kapcsolt, a kínai gazdaság szárnyalni kezdett. Csiang Cö-min vezetése új irányvonalat engedélyezett, amely a gazdasági növekedésre épült, utódja, Hu Csin-tao pedig elõdjénél is agresszívebben modernizálta a gazdaságot. Az emberi jogok folytatódó megsértése, a hivatali korrupció és a vidéki gazdaság stagnálása ugyanakkor továbbra is komoly akadályt jelent az ország fejlõdése szempontjából, de a Világkereskedelmi Szervezet teljes jogú tagsága jelentõs elõrelépést jelent Kína számára.

Kultúra:

A mindennapi életben számunkra természetes és megszokott dolgok nagy része Kínából származik. Az írástól, építészettõl, filozófiától, operától kezdve a kerámiáig, a golfig vagy a footballig, a metélttésztától a fagylaltig sok minden.

A kínaiak már 5 ezer évvel ezelõtt öntöttek bronzszerszámokat és például az elsõ evõpálcikák sem sokkal fiatalabbak ennél. A kínai kultúra az egyik legnagyobb mûvészeti örökséggel gazdagította az emberiséget, azonban az õsi kínai mûtárgyak legnagyobb része sajnálatos módon elpusztult a polgárháborúkban az inváziók során, vagy pedig a természeti katasztrófák következtében.

Az elmúlt 200 évben Kína hatalmas szociális és gazdasági változásokon ment keresztül, amelyek mindegyikének jelentõs hatása volt a társadalom lelkületére. A kínai kultúra legnagyobb veszteségét a kulturális forradalom idején szenvedte el, és ebbõl a sokkból azóta sem sikerült teljesen magához térnie. A hatalmas veszteségeken túl hatalmas kulturális különbség tátong a visszatért területek, Hongkong és Makaó, illetve az anyaország között. A két városállam, noha kívülrõl modernebbnek tûnnek, sokkal tradicionálisabbak is egyben az anyaországnál ugyanis ezeket a területeket nem érte a kulturális forradalom romboló hatása.

Kínában a temetkezési mûvészet már a neolitikus idõkben (i.e. 9000-6000 között) szerves része volt a kultúrának, amit a sírokban talált rituális edények, fegyverek, agyagfigurák, bronz és jade áldozati edények bizonyítanak. Az agyagmûvesség is hasonlóan õsi, és a világ elsõ porcelán tárgyait szintén itt készítették az i.sz. 6. században, hogy aztán a kínai porcelánmûvészet a Song dinasztia idején érje el csúcsát.

Kína hatalmas irodalmi örökséggel rendelkezik, de a szövegek lefordíthatatlansága miatt ezek nagy része hozzáférhetetlen a nyugati emberek számára. Az írásos emlékek közül tradicionálisan kettõ fajtát különböztetünk meg, a klasszikus (vagy konfuciánus) írást és a népit.

A háborúk és ideológiák pusztításai ellenére Kínában még így is temérdek építészeti látnivaló akad, például a pekingi császári palota épületei, Shanghai gyarmati korból visszamaradt házai, vagy a buddhista és taoista templomok sokasága.

A kínai színmûvészet is fontos eleme az ország kultúrájának, az elõadásokat sokszor nevezik operának, mivel a zene kiemelkedõen fontos szerepe játszik a darabokban, de az elõadásokban megjelennek az akrobatikus elemek, a hadmûvészetek és a tánc is.

A kínai konyhamûvészet teljesen megérdemelten népszerû világszerte, a maga sokszínûségével és változatosságával. A kínaiak azt tartják magukról, hogy mindent megesznek, aminek négy lába van, az asztalt kivéve. Konyhamûvészetük alapelve, hogy viszonylag kis számú hozzávalók segítségével minél ötletesebb fogásokat állítsanak elõ.

A kínai konyhamûvészetet négy nagyobb regionális kategóriára bontható: a pekingi/mandarin és shangdongira, amely a gõzölt kenyérre és a tésztaféleségekre épít, a kantoni és Chaozhou-ira, amelynek fogásaiban az enyhén õtt húsok és a zöldségek dominálnak, a fûszeres, sok csilit használó szecsuánira, illetve a shanghaira.

A kínaiak kedvenc alkoholmentes itala a tea, az alkoholos italok közül pedig messze a sör vezeti a legkedveltebbek listáját. A kínai borok alatt a legtöbb esetben növényekkel átitatott készítményeket kell értenünk, ilyen például a rizsbor, de létezik gyíkokkal, bogarakkal és savanyított kígyóval ízesített bor is. A kínai emberek másik kedvenc itala a maotai, a cirokból készült tömény szesz, amelynek illata leginkább az alkoholos tisztítószerekre emlékeztet és remek fájdalomcsillapító.