India

Általános információk

India számokban:

-Területe : 3,29 millió nkm
-Államformája : köztársaság
-Lakóinak száma : kb. 1,1 milliárd
-Fõrávorsa : Delhi
-Nagyobb városok : Mumbai, Calcutta, Bangalore, Chennai, Hyderabad
-Nyelv : hindi, angol, 15 egyéb hivatalos nyelv

Vízum:

Az Indiába érvényes turistavízumot az Indiai Köztársaság budapesti nagykövetségén lehet igényelni. A 6 hónapra szóló turistavízum egyszeri belépéssel 40 dollár, kétszeri belépéssel 75 dollár (12400, illetve 23 250 Forint). A vízum kiállításához két db igazolvány és a vízumkérõ lap kitöltése szükséges. A vízumot 3 munkanapon belül elkészítik. Az indiai utazáshoz legalább 6 hónapig érvényben lévõ útlevélre van szükség.

Strandok:

India partvidékein gyönyörû, nem ritkán teljesen elhagyott strandokat találunk. Ezek többsége homokos. A tenger hõmérséklete a meleg évszakokban akár a 25-26 fokot is elérheti, így a gyermekeknek is kitûnõ fürdési lehetõséget biztosít. Ajánlott magas faktorú naptejet használni a leégés elkerülése érdekében! Figyelem: a folyókban lehetõség szerint ne fürödjünk, ugyanis így különbözõ fertõzéseket kerülhetünk el! Fontos tudni, hogy India nyugati partvidékének egyes strandjainál az Arab-tengerben nagyobb tengeráramlatok húzódnak, amelyek veszélyesek lehetnek az úszni nem tudók, vagy a gyengén úszók számára!

Öltözködés:

Az utazás nagy részében a könnyû, kényelmes tavaszi öltözetet ajánljuk. A sivatagba érdemes zárt cipõben/bakancsban közlekedni, és egy ilyen lábbelinek a hegyek közt is jó hasznát vesszük. A túra himalájai szakaszára mindenképpen vigyünk magunkkal melegebb öltözéket, tekintettel a magasabb tengerszint feletti magasságra. Ajánlott polár pulóver, esõkabát, szélkabát viselése. A sivatagban és a hegyek között is hasznát vehetjük a napszemüvegnek, illetve a különbözõ napvédõ krémeknek.

Egészség:

Az Indiába való utazáskor hivatalosan nincs szükség oltási bizonyítványra, ez alól kivételt képeznek az egyes afrikai és dél-amerikai országból érkezõk. Oltást ennek ellenére célszerû kérnünk a szakorvosoktól, elkerülendõ a komolyabb fertõzéseket. Tífusz, Hepatitisz A/B és agyhártyagyulladás ellen ajánlott az oltás, ezeken felül orvosi tanácsra érdemes antibiotikumokat, széntablettát magunkkal vinni. A szükséges oltásokról részletes tájékoztatót a Tisztiorvosi Szolgálat bárkinek ad.

Ivóvíz, ételek:

Indiai utazásunk során tartózkodjunk a csapvíz fogyasztásától, mert súlyos fertõzéseket okozhat. A boltokban többféle jó minõségû palackozott víz kapható, legjobb, ha mindig tartunk magunknál egy-egy üveggel belõlük. Az éttermekben a különbözõ italokat sem tanácsos jégkockával inni, ugyanis a jeget csapvízbõl készítik, így a jeges italok fogyasztása is veszélyes lehet. A palackozott italok (sör, égetett szesze italok) nyugodtan fogyaszthatók. A programokban szereplõ éttermek mindegyike kiváló minõségû ételeket szolgál fel, de az európaiak számára szokatlan fogások és fûszerek okozhatnak kellemetlenséget. Az utcán ugyanakkor semmi esetre se vásároljunk élelmiszert! A vállalkozó kedvûek a frissen, olajban sült ételeket kipróbálhatják.

Helyi idõ:

A budapesti idõszámításhoz képest + 4 óra 30 perc az idõeltolódás egész évben.

Helyi valuta:

Indiában mindenhol a nemzeti valutát, a rúpiát használják. A boltokban kizárólag ezzel fizetnek, dollárt vagy eurót szinte alig fogadnak el. 100 rúpia= kb. 44 forint. A nagyvárosokban mindenütt, de kisebb településeken is vannak bankautomaták, a Visa, vagy MasterCard kártyák használhatók az ország területén.

Vásárlás:

Indiában az európai árakhoz képest jóval olcsóbban juthatunk hozzá különleges keleti kézmûves-termékekhez, ötvösmunkákhoz, faragványokhoz, szõnyegekhez, ékszerekhez. Fontos tudni, hogy a boltok többségében (kivéve a nagyvárosokban található nemzetközi márkákat kínáló üzleteket) szinte elengedhetetlen az alkudozás. Azért túlzásba sem szabad esni! Rendszerint az eredetileg felajánlott ár 10-20 százalékát le lehet alkudni, néha akár ennél többet is. Az éttermekben szokásos borravalót adni, ennek mértéke megfelel az európai szokásoknak.

Vámkorlátozások:

Bizonyos cikkek behozatalát szigorú szabályok rögzítik, ilyenek például egyes mûszaki cikkek, italok, vagy a dohányáruk. Egyes mûemlékeknél csak külön engedéllyel lehet vakus fényképezõgépet használni.

Telefon:

India hívószám 91. Az országban a magyar mobiltelefonok nem mûködnek. Az utcai készülékekrõl, szállodákból ugyanakkor kifejezetten olcsó a telefonálás.

Elektromos áram:

220-240 voltos feszültség, adapterek használata szükséges.

Egyéb információ:

Indiából való távozásunkkor a nemzetközi repülõtereken 750 rúpia repülõtéri adót kell fizetnünk.

Indiai magyar nagykövetség - Új Delhi

2/50-M, Niti Marg,Chanakyapuri New Delhi - 110021
Telefon: elõhívó: (91)(11), -2611-47-37, -2611-47-38, -2611-47-39, -2611-4740
Ügyelet: Mobil:98-110-91-171
E-mail: huembdel2@vsnl.com

Éghajlat

Idõjárás:

Ebben a hatalmas országban több éghajlati hatás érvényesül egyszerre, így nehéz meghatározni az utazás ideális idõszakát. Általánosságban mégis azt mondhatjuk, hogy Indiát legjobb októbertõl március végéig, április elejéig felkeresni. Az utazás során egyszerre keressük fel a Thar sivatagot Radzsasztánban és a Himalája észak-keleti vonulatait Sikkim államban, ezért az utazás legideálisabb idõpontja március második felére esik. Ekkor a sivatag még nem túl forró, az éjszakák ugyanakkor kellemesek és a hegyvidéki tájakon is érzõdik már a tavasz. Sikkimben kellemes 18-20 fokra számíthatunk nappal, éjszaka azonban kissé még hûvös van. A szárazabb sivatagos vidékeken 30fok fölé is emelkedhet a hõmérséklet napközben.
India déli részén a monszun miatt a januártól szeptemberig tartó idõszak a legkellemesebb, de ebben az idõszakban nagy melegre kell felkészülnünk.

Kultúra

Történelem

Az elsõ nagyobb civilizáció idõszámításunk elõtt mintegy 2500 évvel virágzott India területén, az Indus folyó völgyében. E civilizáció legnagyobb városai Mohandzsedaró és a mai Pakisztán területén található Harappa voltak, amelyeket a helyi papság irányított. Itt alakultak ki a hinduizmus csírái is. Az i.e. 1500 és 200 közötti években közép-ázsiai árja törzsek özönlötték el India északi részét és átvették az irányítást a terület fölött, a helyi lakosság pedig déli irányba menekült.
A hódítók saját vallási szokásaikat, valamint állattenyésztõ életmódjukat hozták magukkal, azonban az i.e. 8 századra jelentõségük csökkent és ismét a korábbi papság vette át az uralmat. Ez az uralmi viszony a szigorú szabályokkal biztosított kasztrendszerben szilárdult meg, amely stabilizálta a Brahman papság helyzetét. Ezt a merev kasztrendszert utasította el az i.e 500-as években induló buddhizmus, amely az i.e. 3. században, Mauriai Ashóka király idején teljesedett ki.
E dinasztia összeomlása után számos uralkodóház követte egymást a trónon Észak-Indiában, közülük is legkiemelkedõbb a Gupta dinasztia. Az i.sz. 40-tõl 600-ig terjedõ idõszakban a hinduizmus új erõre kapott a térségben, míg a buddhizmus népszerûsége csökkenõben volt. A hunok inváziója után India északi része több kisebb hindu királyságra hullott és a muzulmánok 10-11. századi érkezéséig nem is egyesült ez a terület. India déli részeit - ahol az Egyiptommal, a Római Birodalommal és Dél-kelet Ázsiával folytatott kereskedelem volt a fejlõdés kulcsa - érintetlenül hagyták az északi hatalmi harcok, így ezen a vidéken a hinduizmus fejlõdését semmi sem gátolta.
1192-ben a muzulmán gúrok érkeztek Afganisztán felõl és 20 éven belül az egész Gangesz-medence muszlim ellenõrzés alá került, a déli területeken ugyanakkor most sem terjedt el. A mai Karnataka állam területén ekkor két királyság indult fejlõdésnek, a hatalmas Vijayanagar királyság és a széttöredezett Bahmani muszlim királyság.
Punjab területére Mogul uralkodók nyomultak be Afganisztán felõl, 1525-ben legyõzték Delhi szultánját és kezdetét vette egy újabb aranykor, amely ránk hagyta a ma látható építészeti remekmûvek legnagyobb részét. Késõbb a 17. században nõtt naggyá a Maratha birodalom, amely a birtokba vette a Mogul területek nagy részét. A Marathák megszilárdították hatalmukat India középsõ részén és egészen az utolsó nagy birodalom, a britek megjelenéséig õk uralták a vidéket.
A britek nem az egyedüli európai nemzet volt, amely szerepet követelt magának India felosztásában: 1510 óta portugál fennhatóság alá tartozott Goa és Franciaországnak, Dániának és Hollandiának is voltak kereskedelmi központjai a kontinensnyi országban. Amikor 1803-ban a britek legyõzték a Marathák birodalmát, India legnagyobb része már a Brit Kelet Indiai Társaság kezén volt, amely elsõ kereskedelmi lerakatát még 1612-ben létesítette a Gujarat állambeli Surat városában.
A társaság úgy tekintett Indiára, mint elsõdleges meggazdagodási forrásra, éppen ezért az ország kulturális és vallási életét békén hagyták. A gyarmatosítók hatalmuk kiépítése után erõteljes fejlesztésbe kezdtek, kiterjesztették a vas és a szénbányászatot, fejlesztették a tea-, kávé- és gyapotültetvényeket és megkezdték a hatalmas vasútépítkezéseket is. Az angolok könnyítettek a korábban renitens földbirtokosok adminisztrációs terhein és egyszerûsítették az adóbeszedést, de ezzel az intézkedéssel elõsegítették egy nagyszámú elszegényedett földnélküli parasztság kialakulását, amelynek megléte a mai napi súlyos problémát jelent elsõsorban Bihar és Nyugat Bengál államokban. Az 1857-es északi indiai felkelést követõen a Kelet Indiai Társaság hatalma lecsökkent, mivel az ország irányítása rendeleti úton a brit kormányhoz került.
A brit uralom ellen elsõ komolyabb ellenállásra a 20. század fordulóján került sor. Az India önkormányzására létrehívott Kongresszus célba vette a végsõ célt, a teljes függetlenséget. Ehhez a Dél-Afrikából hazatért képzett jogász, Mahatma Handhi segítségét és tehetségét is igénybe vette, a passzív ellenállás, a satyagraha politikáját alkalmazva.
Végül a Második Világháború vetett véget a kolonializmusnak és ekkora India függetlenséghez való joga elvitathatatlanná vált. Az országban élõ nagy muzulmán közösség ugyanakkor rádöbbent, hogy egy független Indiában értelemszerûen hindu-dominancia érvényesülne, ezért megkezdõdtek a muszlim függetlenedési törekvések. A Nagy-Britannia által garantált indiai függetlenség legnagyobb akadálya ugyanakkor épp a különálló muszlim állam iránti igény volt.

A növekvõ feszültség hatására Mountbatten alkirály vonakodva bár, de az ország két részre osztásáról döntött a függetlenség minél elõbbi kikiáltása érdekében. A döntés értelmében ugyanakkor a két legnagyobb muzulmán többségû régió ellentétes oldalra került, ami azt jelentette, hogy az új államot, Pakisztánt megosztja az ellenséges India. A határvonalak kijelölése után a történelem legnagyobb exodusa kezdõdött, a muzulmánok Pakisztánba, a hinduk és a szikhek Indiába vándoroltak. A népvándorlás során több mint 10 millió ember hagyta el otthonát, és közben a legóvatosabb becslések szerint is mintegy 250 ezer embert öltek meg. 1948. január 30-án az ország kettéosztása és az azt követõ vérontások miatt elcsüggedt Gandhit egy hindu fanatikus meggyilkolta.
A kettéosztottság okozta trauma után az ország elsõ miniszterelnöke, Nehru világi alkotmányt, szocialista tervgazdaságot és az ország újraszervezésének szigorú politikáját vezette be. India csatlakozott a Brit Nemzetközösséghez, ugyanakkor megerõsítette kapcsolatait a Szovjetunióval. Ez utóbbira a Kínával és az amerikai támogatást élvezõ Pakisztánnal meglévõ konfliktusai miatt volt szükség. Pakisztán ugyanis igényt tartott a muzulmán többségû észak indiai államra, Kashmirra. A konfliktus fegyveres összecsapásokba torkollott 1965-ben és 1971-ben.
Nehrut lánya, Indira Gandhi követte a miniszterelnöki székben 1966-tól. Indira Gandhi a mai napig nagy tiszteletnek örvend az országban, ugyanakkor sokan a demokratikus folyamatokba való beavatkozással is vádolják, amikor 1975-ben kihirdette a szükségállapotot. Indira Gandhit szikh nemzetiségû testõrei gyilkolták meg 1984-ben megtorlásként, hogy az indiai hadsereget is bevetették az amritsar-i Arany Templomba magukat befészkelõ radikális szikh fegyveresek ellen. A Gandhik befolyása India politikai életére azonban ezzel nem ért véget, mert Indira Gandhit fia, Radzsiv követte az ország élén.
Radzsiv Gandhi új és pragmatikus lépésekkel kezdte miniszterelnöki karrierjét, támogatta a külföldi tõke megjelenését és az új technológiák elterjedését, az importot megkönnyítette és ebben az idõben sok új gyár és üzem létesült az országban. Ezek az intézkedések mind-mind elõsegítették India '90-es évekbeli ipari fejlõdését, ugyanakkor a mezõgazdasági szektort érintetlenül hagyta. Radzsiv Gandhi sem természetes halállal halt meg, õt a Sri Lanka-i lázadók, a Tamil Tigrisek egy harcosa ölte meg.
A '90-es években felerõsödtek a különállási törekvések Indiában, amit jól mutat a hindu nacionalista párt, a Bharatiya Janata hatalomra jutása. Az ország 1998-ban elvégezte elsõ sikeres nukleáris fegyvertesztjeit, ami szintén a nacionalista érzések felkorbácsolását volt hivatott szolgálni. Aztán 1999-ben Vajpayee miniszterelnök váratlanul elvesztette parlamenti többségét, bizalmi szavazásra kényszerült és egy szavazattal alulmaradt. Mindenki a Kongresszusi Párt gyõzelmét várta élén Sonja Gandhival, Radzsiv özvegyével, de õ képtelen volt mûködõképes koalíció összeállítására, így Indiának ismét az urnák elé kellett járulnia. A hindu párt végül csekély többséggel ismét magához ragadta a hatalmat.
Kashmírban a határ menti csatározások 2002-ben azzal fenyegettek, hogy háborúvá terebélyesednek, közben pedig mind India, mind Pakisztán folyamatos nukleáris teszteket hajtott végre. A válság elmélyülése miatt az Egyesült Államok és Nagy-Britannia távozásra szólította fel állampolgárait a két országból. Szerencsére 2003 végére mindkét állam aláírta a tûzszüneti megállapodást és helyreállították a légi kapcsolatot a két fõváros között, az indiai kormány pedig történelmi jelentõségû tárgyalásokat kezdett a kashmíri szeparatistákkal.
A 2004-es parlamenti választásokon meglepetésre ismét a Sonja Gandhi által vezetett Kongresszusi Párt gyõzött és 10 év óta elsõ ízben sikerült leváltani a hatalmon lévõ hindu pártot. Sonja Gandhi visszautasított a miniszterelnöki posztot, maga helyett a gazdasági reformista Manmohan Singh-et jelölte a posztra, aki India elsõ szikh vezetõje lett.

Kultúra

Legtöbben úgy tartják, hogy India sokkal inkább kontinens, mintsem egyetlen ország. Valóban, Indiában sokkal nagyobb különbséget találunk a vallások, a nyelvek, a szokások, a mûvészetek, vagy a gasztronómia területén, mint az ország topográfiájában.
Az indiai mûvészet témáiban és kialakulásában alapvetõen vallási jellegû és ennek megismeréséhez szükségünk van néhány alapvetõ ismeretre az ország vallásai tekintetében. E nélkül nehezebben tudnánk értelmezni a klasszikus indiai tánc, a hindu templomépítészet és szobrászat, a mogul hadászati és városépítészet, a miniatûr festészet alkotásait, vagy akár a hipnotikus hatású indiai zenemûveket.
A vallás intenzíven jelen van az itt élõk mindennapjaiban. Bár India világi demokrácia, az ország azon kevés államok egyike, ahol a különbözõ szociális és vallási szerkezetek, amelyek meghatározzák a nemzet identitását, közel 4000 éve sértetlenek maradtak, ellenállva a különbözõ invázióknak, az európai kolonializmusnak, vagy a politikai villongásoknak. A modern technológiák folyamatos fejlõdésével együtt járnak természetesen a változások, de a vidéki India alapvetõen változatlan maradt évezredek óta. A szociális és vallási intézmények voltak annyira rugalmasak, hogy elutasítsanak mindennemû radikális változtatási kísérletet.
India fõ vallási irányzata, a hinduizmus, amelyet a lakosság mintegy 80 százaléka gyakorol. A követõi számát tekintve ez Ázsia legnagyobb vallása, de a világ egyik legrégebben élõ vallása is egyben. A hindu hitben számos istenség, több szent könyv és kívánság segítségével a hívõ több születésen és reinkarnáción keresztülmenve végül eljut a lelki üdvözülésig. Minden egyes újjászületéssel közelebb kerülhet a végsõ megvilágosodáshoz, vagy épp távolodhat attól; a döntõ tényezõ pedig az egyén karmája. A hindu vallásnak három alapvetõ gyakorlata van: az istentisztelet, a halotthamvasztás, valamint a kasztrendszer törvényei és szabályai. Nem térítõ vallásról van szó, mivel az egyén nem térhet meg. Valaki vagy hindunak születik, vagy nem.
A buddhizmus i.e. 500 körül indult hódító útjára Észak-Indiában és gyorsan terjedt az országban. Ashóka király is átvette, de ezután fokozatosan visszatért a hinduizmushoz. Ma a hinduk úgy tekintenek Buddhára, mint a hindu isten Visnu egyik reinkarnációjára. Indiában jelenleg csupán mintegy 6,6 millió buddhista él, de Észak-India buddhista központjai (Bodhgaya, a Varansi közelében lévõ Sarnath, Kushinagar) továbbra is célpontjai a zarándokoknak.
A jain vallás is a brahmani hinduizmus megreformálása érdekében jött létre, nagyjából a buddhizmus kialakulásával egy idõben. E vallás követõi mintegy 4,5 millióan vannak Indiában és legnagyobb részük az ország nyugati és dél-nyugati részeiben él. Indián kívül soha nem voltak követõi. A jain hívõk szerint az univerzum végtelen és nem egy istenség mûve. Szintén hisznek a reinkarnációban és a végsõ lelki üdvözülésben, amelyet a jain prófétákat követve érhetnek el.
Indiában több mint 100 millió muzulmán él, amely így a világ egyik legnagyobb muzulmán közössége. Az iszlám a szomszédos országokban - Pakisztánban és Bangladeshben - is uralkodó vallás és Jammu, illetve Kashmír államban is a muzulmánok vannak többségben. A muzulmán hatás elsõsorban az indiai építészetben, mûvészetben és a gasztronómiában érhetõ tetten. A 18 millió fõt számláló szikh közösség jobbára Pundzsab területén él. A szikh vallás eredetileg a hinduizmus és az iszlám legjobb elemeit volt hivatott egyesíteni. Alapvetõ dogmái azonosak a hinduizmuséival, azzal a különbséggel, hogy a szikhek ellenzik kasztrendszer teremtette megkülönböztetéseket. A szikhek legszentebb kegyhelye az Armitsarban található Arany Templom.
A vallási sokszínûséghez hasonlóan az indiai gasztronómia is igen sokrétû. A közhiedelemmel ellentétben nem minden hindu vegetáriánus, bár kétségtelen, hogy vegetáriánusok az ország minden pontján élnek és nem is igazi étterem az, ahol nincs feltüntetve külön ilyen menü is. Legnagyobb számban mégis az ország déli részein és Gujarat állam területén élnek, ahol nem érzõdött az északi területekre beözönlõ árja és muzulmán népek hatása.
Jelentõs regionális különbségek fedezhetõk fel az északi és a déli területek között, részben éghajlati, részben pedig történelmi hatások miatt. Északon sokkal több húst esznek az emberek, és az itteni konyha sok közel-keleti és közép-ázsiai elemet hordoz. A fõ hangsúly a fûszereken van, kevesebb chili használatával, és a gabona- illetve kenyérfélék is népszerûbbek a rizsnél. Délen több rizst fogyasztanak, errefelé több vegetáriánus étellel találkozhatunk és a curry-félék is csípõsebbek az északiaknál. A déli vegetáriánus étkezés másik jellegzetessége, hogy sok helyütt nem használnak evõeszközt, a szószos ételeket kézzel keverik össze és így is fogyasztják. Ha ki szeretnénk próbálni ezt a fajta étkezést, mindenképpen a jobb kezünket használjuk!